Cruentus Liber versek

Elbaszott királylány

Elbaszott királylány, ez vagyok én,

Egy királyfit várok, de a gépszíjon vér,

S újabb herceget daráltam a gépezetbe,

Hát nem szólhatok bele a végzetembe?

Elbaszott királylány, unalmas társaság,

Egyedül táncoló díszes ruhabáb,

Semmit mondó, zajos párok jönnek,

S rám nézve visítva röhögnek.

Elbaszott királylány, ez vagyok én,

Részegen fekszem a bálterem szőnyegén,

Néznek rám, s nevetnek az alattvalók,

Kik nálam mind feljebbvalók.

Elbaszott királylány, ez vagyok én,

Nézem az életem rövidfilmjét,

Szépruhában, árokparton ülve

Tengődök, s menekülök félve.

Elbaszott királylány, mit számít már?

Más ül majd az átkozott trónra, más,

Őt kergeti majd az üres halál,

Őt nevetik majd talán.

Elbaszott királylány, ki is vagyok?

Már semmit sem érzek, nem tudok,

Az időm lassan lejár, a trónra más ül,

S akkor arcomra sáros, kormos mosoly ül.

A törött balett-táncos baba dallama

Üveges szemmel nézek a téren körbe,

S úgy teszek, mintha semmi se érdekelne,

De belül érzem, hogy meghasad a szívem,

S puha porrá őrlődik törékeny lelkem.

Egy törött balett-táncos baba zenéli,

Hogy ő a világot hiába kérleli,

Mert nem hallják az ő halk szavát,

Üvöltözzem szét én a forradalmát!

De én befogom fülem, hogy ne halljam,

Miként fojtom meg saját magam,

Egy dallamot dúdol fejemben egyre csak,

Ha elmenekülsz, akkor elhagynak.