Csalódunk, mert csalódni kell, mert valaki kitalálta, hogy ez is hozzátartozik az élethez. Illúzió, hogy csak azokban csalódunk, akikben legjobb bíztunk, akikben hittünk, csak ezeknek sokkal nagyobb horderejük van, mint a többinek, mert ezek egyenesen a szíved legmélyebb rejtekeibe hatolnak. Ki hinné, hogy a imádott keresztanya azért nyírja ki magát, mert az imádott keresztapa csalja. Ki hinné, hogy egy testvér, egy báty, akit nem volt lehetőséged megismerni meghal, mikor végre minden jóra fordul? Ki hinné, hogy a barátok is elhagynak egyszer? Nagyon fáj, és nem tudod elhinni, hogy idővel jobb lesz. Nem is lesz jobb, csak lassan el tudod magadban temetni a fájdalmat. Az élet nem egy vidámpark. Nem keringhetünk a végtelenségig a körhintán. Az életben a ló ledob a hátáról, mikor a legkevésbé vagy rá felkészülve. Összetöröd magad, a ló talán megsántul, talán csak megutálod, de többé nem ülsz rá vissza. Most nem tudok mást tenni, mint itt ülök és ezt írom, pedig legszívesebben odamennék hozzád, és megráználak, hogy "te vagy a legjobb barátnőm és nem teheted ezt velem!". De nem mozdulok. Felmehetnék egy magas épületre és zuhanhatnék lefelé, felszabadító lenne, de nem mozdulok. Nem akarok több fájdalmat érezni. Nem akarok többé senkit elveszíteni. Nem akarok lecsúszni azon a kurvára közhelyes lejtőn.

Anyu, nem tetszik ez a bolygó! Menjünk most már haza, jó?

2011.01.22.

Oldal: Csak hogy kiírjam magamból...
Cruentus Liber versek - © 2008 - 2024 - cruentusliber.hupont.hu

A HuPont.hu jelszava az, hogy itt a honlapkészítés ingyen van! Honlapkészítés Ingyen

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat